"...do you believe in hallucinations, silly dreams or imaginations?"

  Kedvére utálhatja mindenki Tom DeLonge bandáját, és minden rajongó visszasírhatja a "Blinkes napokat", de be kell vallanunk, az Angels and Airwaves (vagy AvA) megteremtette a saját stílusát, és az I-Empire elhamarkodott kiadását követően harmadik lemezükkel ezt még mélyebben vésték kőbe.
  A Love cím eleinte nem ígért sok jót, hiszen kinek hiányzik egy punksztár ömlengése a szerelemről, de szerencsére már az első dalnál (Et Ducit Mundum Per Luce) ránkcáfol az együttes. Az AvA eltéveszthetetlen stílusban próbálja hangzását a határokig kitolni, ebben az olyan nagyszabásúnak csengő dalok segítenek, mint a The Flight of Appolo, Epic Holiday vagy Letters to God, Part II. A zenekar minden ismérvéből kapunk elég dózist közel ötvenöt percen keresztül, néhány szinti, visszhangzó, csengő gitárokat, zúzós dobokat. Amiből viszont több van a kelleténél, az a túlzottan mély szöveg, melyet Tom DeLonge valószínűleg zavartságában írt, miközben nem tudta eldönteni, fel akar nőni, meg akar érni, vagy folytatja a szertelen gitártépést.
  Nem vagyok rajongó, és ahogy hallgatom a Love-ot, nem is leszek. A vegyes fogadtatást elnézve viszont ki merem állítani, az AvA igazságtalanul sok negatív véleményt kap olyan haragosoktól, akik valamiért nem tudták végighallgatni az igazán erős trackeket a lemezen (HallucinationsThe Moon-Atomic (...Fragments and Fictions)Shove). 

10/6 - Tom DeLonge keresi még az igazi hangzást, késélen táncol az eredetiség és a túlértékelt mainstream rock közt, de minden egyes túlmerengős, túlfilozofálós dallal, minden megalapozatlanul hosszadalmas intróval és outróval közelebb kerül hibáinak megismeréséhez és kiküszöböléséhez.
Kezdésnek: Hallucinations
Az albumartról: Okos, ezzel a stilizált logóval sokmindent lehet kezdeni.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése