Tapasztalataim szerint az embereket, akik ismerik a Kings of Leont, három csoportra lehet osztani. 1) Akik szeretik őket feltétel nélkül, és minden albumért odavannak, 2) akik a Sex on Fire után rájöttek, hogy a KoL a kedvenc együttesük, de az első három albumról nem is tudnak, valamint 3) azok, akiknek nem tetszett az Only by the Night, mert túl "mainstreamnek" tűnt, ezért azt mondták "kösz, ebből nem kérek".
  Akármelyikbe is tartozzon az ember, az afroamerikai kisgyerek-téma legtöbbünkben megindít egy kisebb érzelemhullámot, ami által elnézőbben bírálja a dalt/videót. Személy szerint nekem nem a videó tetszett meg (a kórusos éneklés okos volt, és igen, szívmelengető látni az együttes tagjait kisgyerekekkel játszani, akik láthatóan nagyon boldogok, persze), sokkal inkább a dal hangulata ragadott meg. Caleb Followill hangját mindig különleges élmény hallgatni, a fülbemászó dallam megszüléséhez meg persze tehetség és szerencse kell. Ha mindez megvan, az énekest előadni látni még jobb élmény.
10/9 a single-re, 10/8 a videóra. Nem számít az eddigi hangzás, ha engem kérdeztek. A mostani Kings of Leon így szól, engem pedig megvettek albumuk októberi megjelenésére.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése