"...and now I select you, slow down I let you..."

  Ha valaki még nem vette volna észre, csak mondom, hogy igen, minden albumról írok, és kronológiai sorrendben haladok.
  Most hogy ezt letitsztáztuk, és az utolsó könnycseppeket is kitöröltük szomorú szemeinkből, melyeket az Antics felett érzett csalódás okozott, ugorhatunk is tovább, nem kevesebb, mint három évet az időben előre, mikor is az Interpol rácáfolt arra a pár negatív kritikára, amit kapott, és megírta az Our Love To Admire-t. Habár a Turn On The Bright Lights nekem tetszett, sem ott, sem a már említett Antics-en nem éreztem, hogy a gitárok tudatosan lennének egymás mellé pakolászva. Maximalista gitárosunk, Daniel Kessler egyénileg mindig remek munkát végzett, ugyanakkor végeredményében mindig csak egy bizonyos tempóra összehangolt maszatolást lehetett kivenni, ami vagy összecsengett Banks titokzatos hangulatú melódiáival, vagy nem.
  Ez az album viszont úgy fulladozik a gitároktól, hogy azok gyönyörűen visszhangozzanak, és ezúttal együtt is szóljanak, ne csak egymás mellett.
  Mint eddig is mindig, az album slágerei a lemez első felén sorakoznak fel, majd pár üresebb pillanat után (Mammoth), ismét tovább örülhetünk, amiért ilyen kúl rocksztárok zenélnek nekünk.
  Paul Banks (aka "kúl rocksztár") nem sokat változott, még mindig nem a legtehetségesebb szövegíró, de hallatszik, hogy három év után újult erővel vágott neki hangja próbára tevésének, és megfelelt várakozásainknak.
  Habár nincs sok értelme hasonlítgatni a dalokat egymáshoz, az Antics-hez képest sokkal több a tempósabb dal, tehát érzékenyebb lelkű hallgatóik nem akarják felkötni magukat az első fára minden dal után (hacsak nem a The Lighthouse után). Nem vagyok híve az Editors-Interpol mérlegeknek sem, de be kell vallani, hogy könyen találhatunk közös pontokat a brit indie-zenekar The Back Room-ja és aktuális elemzésünk tárgya, az Our Love To Admire közt, főleg mivel mindkettőn nagy mennyiségben találhatók meg a Gibsonok hasonló lelkesedéssel való tépése. Ugyancsak a gitárok "hibáztathatóak" azért, hogy az Interpol elveszíteni látszik post-punk címkéjét.

10/8 Az Interpol bebizonyította, hogy zenéjük fejlődőképes, azt meg hogy versenyképes is, már régóta tudtuk. 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése