Egy korábbi videóklip-elemzésnél már írtam (itt) Alex Bandről, aki ugyebár az amerikai The Calling frontembere, csak most éppen a szólókarrierjét egyengeti. Bemutatkozó albuma után pedig azt kell mondanom, hogy nem is olyan rosszul, mert meglepően pozitívak a benyomásaim a We've all been there-ről.


A lemez a maga 15 számával elég hosszúnak számít, de igazából fel sem tűnik, mert a könnyed pop-rock dalok remek aláfestést adnak az idő múlásának. Bár már a számcímekből kiderül nagyjából ("Love", "What is love", "Without you", "Only one", és még sorolhatnám), hogy itt bizony lényegében csak a szerelemről szól minden, és ne nagyon várjunk mélyen szántó gondolatokat a dalszövegekből, de nem is ezért lehet szeretni ezt a fiatalembert. A hangjával már korábban is jóban voltam, még ha csak pár számot ismertem a The Callingtól, azért az megmaradt, hogy Band egy erős hangú, remek énekes.

A lemezről:
Sokszor probléma az én szememben, ha nem hallok slágereket egy albumon, mert azért mégis jó, ha van mit előkapni a baráti körben, olyan számokat, amelyeket mindenki ismerhet. Ez a lemez úszik az ilyen dalokban, Band tényleg ért a slágergyártáshoz, hiszen elég visszagondolnunk a "Wherever you will go" című The Calling-számra, és máris tudjuk, hogy miről van szó.
Itt érdemes olyanokkal kezdeni, mint a "Tonight", a "We've all been there", a "Never let you go" és a "Forever yours", de mondhatnám akármelyik másikat is, stílusban nagyon egyben van ez a lemez, és minden egyes dal jól reprezentálja az Alex Band által képviselt irányvonalat. Főleg a dallamosabb, gyorsabb számokon van a hangsúly, de ha egyesek a lassabb nóták felé nyitottabbak, akkor ők is megkaphatják az adagjukat az "Only one", a "Will not back down" és az "Euphoria" személyében. És ami külön kellemes dolog volt a végére, hogy egy, Chantal Kreviazukkal és Emmy Rossummal felvett duettel zárul az album: a "Cruel one" számomra az egyik favorit lett a lemezről, hiszen egy árnyalatnyi gothic rock és a zongorabetét a női vokalistákkal egyetemben igazán erőteljes benyomást tett rám.

Ajánlatnak azonban mégsem ezt mondanám, mert hát mégiscsak közreműködőkkel vette fel, viszont egyéni alkotásaiból azt hiszem, a "We've all been there"-re szavazok (bár sajnos ennél jobb minőségű verzióra nem bukkantam), illetve a "Tonight"-ra (csak arról meg már írtam korábban):



Összegezve: 10/8, mert jó lett volna, ha nem csak a szerelemről szól minden, és más témák boncolgatása is terítékre kerülhetett volna, de ha nem, hát nem. És a "Please"-t sem szeretem annyira ezen az albumon, de ettől függetlenül igazán korrekt lemezt kaptam.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése