Már csak nagyon keveset kell aludni, míg az ír zongorarockerek új albummal jönnek ki (aminek a borítóját nem mellesleg itt lehet látni, nagyon tetszik), addig is az első single-höz készült videó nézegetésével ütjük el az időt.
  Nem fogok hazudni, nem vagyok lenyűgözve a ténytől, hogy még mindig ugyanazt a sémát követik a klipjeikben. Gyakorlatilag, mint a Breakeven-ben, a We Cry-ban vagy a Man Who Can't Be Moved-ban, itt is van a "zenélős"-része és a cselekményes része a videónak, aminek aztán van egy jó vagy rossz (ezesetben jó) lezárása, mire mindenki elmorzsol egy könnycseppet. Személy szerint nem ettől borsódzott a hátam.
 Amit a The Script-ben mindig is kedveltem (többek között), az az volt, hogy ezt az egyszerű (mert valljuk be, semmilyen téren nem valami réteges és komplex a felépítése a dalaiknak) zenét milyen érzelmesen, szenvedélyesen és lelkesen tudják előadni. Ezúttal inkább ez ragadta meg a figyelmemet és nem a videó története, vagy vágása, hangulata, esetleg látványa.
10/6



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése