Monrose - Ladylike (2010)

"...I only dance to a mono beat..."

  Nem mondanám, hogy pánikolnunk kéne az évvégi összesítés miatt, hiszen 2010 is sok albumot termelt, és az évnek még korántsincs vége. Már írtam sok albumról, melyek esélyesek a "Best of..." címekre, most viszont egy olyan lemezt szeretnék bemutatni, mely leginkább a "Worst of..."-ra pályázhatna.
  A Monrose számomra mindig is egy érdekes együttes volt. Nem hallgatok ilyen zenét, a német zene maga már nem éppen szívem csücske, és akkor még nem is említettem meg, hogy egy "csajbandáról" van szó, ami meg pláne elüt az általános ízlésemtől, de valamiért két éve nagyon megszerettem őket. Gondoltam, sosem árt, ha könnyedebb zenére kapcsol az ember, amiben nem kell elmerülni, vagy mélyebb értelmet keresni, és nagyon örültem, mikor láttam, hogy új lemezt adtak ki.
  Nem tudom, mit vártam. Temptation című lemezük egy egyszerű kis pop anyag, nem sokminden ragadt meg onnan, az I Am viszont már egy határozottabb album, melyen egész jók a szövegek, a dallamok fülbemászóak, rövid és érthető minden, mint egy jó poplemez. 
  Mindenkit, ismétlem mindenkit elér ez az úgynevezett olcsó "elektrósodás", nem számít, hogy indie, experimental, vagy Monrose. Megvan minden a Ladylike-on, amit a Viván meg az MTV-n is hallhatunk. Eltorzított hangok, ügyetlen elektronikus effektek, buta rímek, Mandy, Senna és Bahar hangjukat alig egy-két számban engedik ki tisztességesen, pedig milyen szépen szóltak az előző lemezeken!
  Igazi lotyópop ez, ha szabad így fogalmaznom.
 
10/2 A végén találtam két számot, amit még hallgathatónak neveznék (Catwalk V-O-G-U-E és Mono), de ezen kívül nagyot csalódtam. Egyedül a Like a Lady single borítóját találom viccesnek és találónak.
  


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése