"...take a bow, play the part of a lonely, lonely heart..."

Kénytelen voltam felkészülni kicsit Mikából, ugyanis pénteken szerencsém lesz élőben megnézni a Sziget fesztiválon. Eredetileg nem volt tervben, de már nem bánom, hiszen 2007-es albuma egy igen jól sikerült első lemez lett. 
  Be kell vallanom, egyértelműen a lassabb számok mellett tenném le a voksomat, mint Mika debütáló anyagának fénypontjai (Happy EndingAny Other WorldOver My Shoulder), ugyanakkor a vak is láthatja, hogy ami az angol fiatalembernek igazán jól megy, az a ritmusos, jópofa, vidám dalok, mint amilyenek a single anyagok nagy része is (Grace KellyLove TodayLollipop). 
  Orgánumában sokan Freddie Mercury-hoz hasonlítják, és habár lehet benne valami, nekem csak a Kick Ass után tűnt fel a hasonlóság. Amit még sok helyen lehet olvasni, hogy Mika a 90-es évek pop-nagyjaitól nyúl le stílusjegyeket (Robbie Williams), csakúgy mint a dance és disco együttestől, a Scissor Sisters-től (itt hagyok szünetet a nevetésnek), de az igazság az, hogy Mika egy igazán szerethető, egyedi és tehetséges előadó. Gyakran fülsértő magasságú hangjával okozhat fejfájást, és idegesítővé válhat, de egy idő után úgyis dúdolni kezdjük a dalait, és valamelyest rosszul is érezzük magunk emiatt (mert milyen az, hogy Mikát dúdolunk), de nincs ezzel semmi baj.
  A gyönyörűen eltalált vokálok, az alkalmi vonósok és a laza, pattogós zongora alapok mind ott szólnak, ahol kell, úgy, ahogy kell, az albumot pedig öröm hallgatni.

10/8 A Billy Brown nincs különösebben kedvemre annyi szórakoztató dal közt, és a Big Girl-től is idegbajt kapok, olyan sokat játszották a zeneadók, azért a Life in Cartoon Motion egy igazi pop lemez.
A Happy Ending-et javasolnám kezdésnek. 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése