A banda 'középső két albumával' kapcsolatban kicsit bajban vagyok, elsőre, és még sokadikra is olyanok nekem, mintha testvérek lennének, nem éppen ikrek, de igazán hasonlóak. A The Fall of Math kavargó rendezetlensége és a 2010-es album nagy váltása között sikerült két olyan albumot összehoznia az együttesnek, amely nagyszerűen mutatja meg, hogy mire is képesek, mégsem válik az egész unalmassá, mert mindig van miről beszélniük.


A One Time for All Time 2005-ben jelent meg, kilenc számot tartalmaz, s így a legrövidebb (37 perces összesen), és véleményem szerint a legkiegyensúlyozottabb 65dos-lemez. Nincs olyan nagy eltérés a számok hosszai között, mint a többi lemezen, minden dalnak fontos és eltérő szerepe van, és mind külön egészet alkot. A lemez tartalmazza az együttes történetének pár legszebb pillanatát, és jól egyensúlyoz a progresszív rock, a math rock és az elektronika határmezsgyéjén.

A felvezetést egy hosszasan építkezőnek tűnő, a végén mégis kirobbanónak tűnő dal, a Drove Through Ghosts to Get Here jelenti, nem kell csalódnunk, aki a The Fall of Math súlyosságát várja, az meg is kapja a kötelező zongorafutamokkal együtt. Az Await Rescue a dobokban erősít be, nem dallamban, hanem ritmusban és dinamikában erős. A következő 23kid halkan és lassan indul, aztán hangos lesz és gyors, végül halkan és lassan fejeződik be, mondhatni ez az album balladája, az egyik kedvencem.
A Welcome to The Times szabályos 65dos-dal, inkább a virtuozitásra mint a dallamosságra helyezve a hangsúlyt, a Mean Low Water pedig lelassít, helyenként megcsillantva a gitárok és a zongora fontosságát ebben a zenében. Aztán jön két dal, amelyek rövidebbek, átmenetibbek mint a többi, inkább amolyan hangulatfestés ez, főleg a The Big Afraid-del. Az utolsó előtti dal a 65 Doesn't Understand You, amely egy idegesen kalapáló math rock-dal tökéletesen összecsengő dobokkal és elektronikával.
Végül következik az együttes történetének szerintem legtökéletesebb száma, a Radio Protector, amiről nem szeretnék beszélni, nálam abszolút kedvenc, és meg lehet hallgatni (sőt, nagyon ajánlatos), mert iderakom a bejegyzés végére.

Összességében nekem az album 10/7-et jelent, néhol középen van egy kis üresjárat, túl sok csűrés-csavarás és matekozás, de tagadhatatlanul hozza a formáját. Gyakorlottabb füleknek ez is kitűnő ismerkedés lehet a bandával, de én tényleg tartanám az időrendet, ha lehet. :)

Íme a Radio Protector, ami nálam belopta magát az all-time-favorit dalok sorába.





0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése