A múltkor gondoltam, nem duplázom meg mindenből a posztjaimat egy nap alatt (Florence-ről is kettő készült, és a kolumbiai együttessel is merényletre készültem), most azonban alapos újranézések tucatjai után (nem azért, mert annyira elemezni kéne, hanem mert egyszerűen érdekelt) megírom ezt is.
  Ami nem változott: Ed Sloan hangja (és jellemző fejrázása), a Falling Away-en megszokott dallamvezetés a gitáron (Washing The World Away, ha valaki nem hallja ki a hasonlóságot, nézesse meg a füleit), a fiúk még mindig tudják, mit csinálnak és jól csinálják. A zene sem lett sokkal sötétebb, a szöveg az, ami depresszív, és persze van benne ordibálás (hörgésnek nem nevezném azért), ez a különbség, de még mindig gitárközpontú a zúzás, dobszinten még mindig nem túl kreatív, a videó hangulata pedig sokkal nyomasztóbb a megszokottnál. 
  Hőseink eddig mindig valamilyen nyitottabb térben voltak elhelyezve, a Cold-ban a házban, a Colors videójában pedig a kék ég alatt (jobban megnézve inkább sárga), most viszont akár még a Paramore-féle Ignorance-hez is hasonlíthatnám, ha valakinek így érthetőbb. Nem illenek oda a színes falak, a 'nagy kitörés'-rész túl rövid (hajjaj, de még milyen rövid), és hirtelen vált át a színpadi jelenetre. Kicsit elsietettnek (és persze alacsony költségvetésűnek) tartom. A dallal nincs baj, a klip viszont csak 10/4
  


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése