Kéretik nem keverni a Melee nevű együttessel, akik meg trashcore-t játszanak. Még mielőtt valaki ijedezni kezdene x)




Szóval. Már a negyedik dalnál tudtam, hogy mit fogok erről a lemezről/együttesről írni. Ez az album pont az az album, ami simán kaphat 10/8-at is, mert elsőre közel minden dal tetszett (mondjuk olyan még nem is volt, hogy elsőre mindegyik dalt megszerettem volna), és az dönti majd el a sorsát, hogy a későbbiekben lesz e lendületem újra és újra végighallgatni a lemezt, hogy a dalok ne csak dalok legyenek, hanem A Dalok. Ez idáig érthető, ugyebár?

  Az egyelőre még csak "dalok"ról annyit, hogy sosem voltam ellen én semmilyenféle pop rock-nak, hát ha még zongora volt benne, akkor meg pláne. A zongora a Mêlée életében szerintem olyan szinten veszi ki a részét a mindennapokból, mint az Augustana-éban. Nem túl kiemelkedő a jelenléte, de ha nem lenne ott, hiányozna, de a világért sem jönnénk rá, hogy mi az, ami hiányozna. Mert nem tudnánk, hogy az a zongora. Mert nem lenne ott. De szerencsére ott van.
  Különben az album kezdődala, a Built To Last adta meg a kezdőlökést, így került fel a listámra az együttes, de így végighallgatva az messze nem az az album legjobb dala. 

  Az első szám, amire azt tudtam mondani, hogy gyerekek, mostmár sok a boldogságból, az a For A Lifetime volt, nem rossz dal, de mint az album negyedik dala, a folyamatos vigyorgás már kicsit fárasztó volt. Ezért is örültem a Drive Away-nek, ez sem az a kardbadőlős szám, még rockosabbnak sem mondható, de a légkör egyértelműen kicsit elragadóbb, mint az előbbi dalnál.
  A Can't Hold On az első kardbadőlős szám, de nem azért, mert nagyon rossz, hanem mert elég melankólikus, nagy lélegzetvételűnek akar hangzani (nem nagyon sikerül neki, de próbálkozásnak nem rossz). Simán lehetne rá írni valami karácsonyi szöveget, illene is hozzá x)

   Az olyanok nem jöttek még be, hogy Invitation, meg Love Carries On, ezek is szerintem inkább azért, mert több a nagyon fülbemászó és különleges dal, és ha jön egy-két nem annyira megkapó darab, akkor az eléggé lelombozza az embert. Tudom, nem lehet mindenki olyan jó, mint a Meese, meg az Editors, hogy elsőre lenyűgözzön. xD
   Ezek után a Biggest Mistake-et is kénytelen voltam lepontozni, akkor már túl jó lenne az album, hiszen a végére olyanokat is betettek, mint a You Got (aminek a kezdő hangjai nagyon emlékeztetnek a The Ting Tings We Walk c. számára), meg a She's Gonna Find Me Here, amelyek közül mindegyik kiemelkedik az album egészéből.

Azért jó ez, mert a pop-rock együttesek közül is egy jobbfajta, teljesen élvezhető, tehetséges emberekről van szó.
Azért rossz ez, mert kicsit talán hosszúra nyújtották az albumot, ha csak a 10 legjobb dalt teszik fel, akkor is simán elfogadható, jó lesz a lemez.
Hallgassa az, aki nem olyan megszállott Jack's Mannequin rajongó, hogy utálja a hasonló stílusú együtteseket.
A legjobb dal a You Got. Elsőre megjegyeztem én magamnak, egy gyöngyszem a lemezen.
A legrosszabb öhm, mondjuk aaa You Make My Dreams. Albumzárónak, egy ilyen album lezárójának azért már kérem szépen.
Szerintem ez 10/8. Csak azért is.
Különben meg kicsit hippis, de bejön az albumborító :D
Utóirat: Nem Augustana-ra hasonlít ez, hanem The Script-re. Csak sikerült kitalálni (Y) 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése