Najó, itt most egy rettentő furcsa elemzés lesz az Editors bonus EP-s számokról, olyan dolgokra emlékeztetnek ezek engem, amiket nem hittem volna, hogy ezzel az együttessel kapcsolatban valaha is felhozok. :)

Az tuti, hogy a dalok nem illettek volna bele az album koncepciójába, kicsit másfélék is, mint azok a számok, el lettek itt eresztve a hangszerek a pórázról erőteljesen. A füljárattisztító zúzás például nem jellemző az In this light..-ra, nem úgy itt.

This House is Full of Noise kísértetiesen kezdődik, van benne valami himnikus. Meg hát ahogy Tom Smith azt énekli, "'cause you're safe, safe here with me..". Mikor beütött az első zúzás, szépen kikerekedtek a szemeim, ez a váltás egy Frost* albumnak is becsületére válna (mondtam, hogy fura hasonlataim lesznek). Maga a gitár és az utána lévő rész is, Mike Oldfield Ommadawn című művére emlékeztet (én tényleg szóltam xD). Akár még a Tubular Bells-re is. Sorry about this.
Ez a dal valami EPIC! (kórus is van, naggyon katartikus)

Az I Want a Forest kezdőtaktusait én már Biztosan Hallottam valahol, de hogy most hol, arról fogalmam sincs. Nem, nem én csináltam a Renoise-al (kösz a bókot, Tija), de tényleg hasonlít rá. :) Egészen másféle dal ez, mint eddig.. nagyon ütős. Inkább másodjára tetszett meg nagyon. De akkor nagyon.

My Life As A Ghost tényleg elég kísértetiesen indul, aztán kiderül, hogy ez egy meglehetősen ironikus dal, szeretem én az ilyet nagyon. Gitár milyen már benne... halál. Ed dobszerkója valóban zúz, azért elektronikus zenében ilyet ritkán hallani énszerintem. A refrén megvett kilóra. Szövegről többet nem nyilatkoznék, majd ha megértem az egészet, de mibe hogy állat lesz.

Human tényleg egy olyan dal lehet, amit nehéz megszeretni, nekem is csak harmadszorra sikerült, de akkor nagyon. Na erre mit mondjak.. hogy úgy indul, mint némely Vangelis-dal? Nagyon kidobtok akkor az ablakon? Pedig tényleg, konkrétan hasonlít valamelyikre. Oké, Tom azért beleviszi az Editors-t. :) Gitárot szeretjük megint, eltorzított éneket szintén. Nekem ez a dal hajaz egy kicsit a Bricks and Mortar-ra, meg nem mondom, miért. Kórus ismét beszól a végén. Nagyon illik ezekbe a dalokba, úgy érzem.

Végül a For the Money, ami kezdetben kicsit unalmas dalnak indult nekem, bár az elejét nagyon szeretem már azóta. Itt is valamiért a Frost* ugrott be nekem a váltások miatt (énekes-elektrós alap után zongora-énekes). Tom magasan énekel... igen, meg ráadásul olyan stílusban, amit inkább várnék el egy Ayreon-projektes metálénekestől, mint tőle (2:26-2:36, hogy tetszik-e? IGEN) Kórus itt a legjobb. Azt nem taglalom inkább részletesebben, milyen csúfondáros vigyor öntötte el az arcom, mikor elkezdődött a "one for the money, two for the money"-rész. Ez jó ez. Nagyon jó ez. És innentől kezdve valami elképesztő emelkedős-zúzós rész a végéig, Vangelis Mythodea-stílusban, de Komolyan! Nagyon durva. Tom-ék nagyon elszálltak. Nevetés a végén pedig priceless. ^^

Mint Bonus Track-ek, persze ezek a dalok nem állnak össze egységes egésszé, de hogy én mennyire örülök, hogy elkészítették, kiadták őket, azt szavakkal el nem tudom mondani. (az meg hogy ennyi minden különféle zenére emlékeztetnek engem, csak azt támasztja alá, hogy a fiúk Zsenik!)
Na meg azt a kétségbeeséssel teli várakozást sem, ami befészkelte magát az agyamba, hogy jézusmária, mikor lesz már a követekező album? Mert ha ilyen lesz... nem tudom, hogy az Editors emelkedhet-e még magasabbra a szememben, de hát persze semmi sem lehetetlen. ;)
10/9.5, de olyan, ami igazából 10/10 Muszáj megadnom. Muszáj.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése