Y



Read Users' Comments ( 0 )

Imogen Heap - Ellipse (2009)

Ugyan már augusztus végén megjelent a brit hölgyemény harmadik szólóalbuma, valahogy elfeledkeztem róla, és csak most jutottam el odáig, hogy jól meghallgassam. Imogen-t általában akkor hallgatom, ha elgondolkodós, szelíd, hangulatban vagyok, mert nagyon kedves, bár néhol kissé szomorkás zene ez, a lány hangja maga is lenyűgöző, szerintem nagyon szép. Ötletes, vokálokra és elektronikus alapra épülő zenét csinál, zongorával meg hárfával, vonósokkal, ilyenekkel. Speak for yourself albuma egyértelműen a legjobban összerakott lemeznek számít nálam, nagyon szeretem, szóval kíváncsi voltam, mit hozott most össze.



Most, hogy már majdnem harmadszor ugrom neki az elemzésnek, legalább összeszedettebb leszek, és az album is jobban összeállt (nézzük a jó oldalát annak, hogy rendszeresen lefagy a laptopom-rovatunkat olvashattátok). Tehát, az biztos, hogy kevésbé fogtak meg a dalok elsőre, mint a Speak for yourself-en, több a lassabb, kevésbé ritmusos, jobban álmodozóbb dal, de bizonyára meg fogom mindet szeretni idővel, mert Imogen ilyen. :)
Ami rögtön feltűnt, hogy milyen hosszúnak érzem az albumot, aztán megnéztem, hogy ugyanannyi a dal rajta, mint az előzőn, ráadásul rövidebb is, szóval ezt a lassabb dalok számlájára írom. :)
Másodszor: van az egész albumban valami hullámzás, váltogatják egymást a ritmusosabb és kevésbé karakteres dalok, valamint a lezárás sem olyan konkrét.
Ezt még nem tudom, hogy baj-e.^^

First Train Home az első dal, amitől legelőször megijedtem, mert nem tűnt különösebben ötletesnek elsőre, de aztán bejött a megszokott Imogen-éneklés, és akkor megnyugodtam, mostanra meg már nagyon szeretem a dalt (annak ellenére, hogy ahhoz képest tényleg egyszerű.. de a dalszövege állat).
A Wait it Out-ot is beletelt három-négy hallgatásba, míg igazán hozzászoktam, nem tetszett, ahogy kezdődik. Aztán a szöveg meg a cselló, vagy mi az.. meggyőztek. És a vége is nagyon szép. :')
Az Earth-öt már korábban hallgattam többször, elsőre megszerettem, nagyon fülbemászó dal, szintén szuper szöveggel (ezt nem mondom majd mindig, de azt tudni kell, hogy a csaj nagyon különleges és jó dalszövegeket ír). És nagyon imádom, amit művel a hangjával, hogy sokszor vokállal adja a ritmust meg az "effekteket", ez az egyik, amit nagyon bírok a zenéjében.
A következő dal a Little Bird, ami lassú és engem kicsit a Hide and Seek-re emlékeztet. A felvezető effektek után szinte végig csak egyetlen hang van aláfestésnek az ének alá, csak a végén teljesedik ki a dal, olyan kis titokzatos az egész. Tetszős, feltétlenül. :)

Jön az egyik kedvencem a Swoon, pedig ahogy látom, ez egy jó kis fura szerelmes szám. :) Különösen tetszik a kissé földönkívüli hatást keltő szintihang. Na meg az alapritmus. Jó ez, na.
A Tidal-t is eltartott egy ideig, mire megszerettem, meg úgy kivált a dalok tömegéből, de most már oké vagyok vele. Refrén annyira nem jelentőségteljes, pedig szeretem, hogy ha már van, akkor váljon el a többi résztől. Aztán lehet, hogy később ez is megváltozik. :) Alapritmus ilyen kis kedves, a vokál meg főleg a vége felé király. :) Meg jön egy kicsike zúzás is, ami luw.
Between Sheets. Bocs, ez még nem jön be. Annyira. Szép meg minden, de nem fogott meg. :)
Másik kedvencem jön, a 2-1. Jó fura cím. :) Szövege állat, imádom, bár persze nem értem egészen. Olyan vontatott, katartikus dal. Cselló vagy egyéb nagy vonós hangszer rulz.
Következő is nagy kedvencem, Bad Body Double, játékos, vidám dal nagyon, Imogen kiénekli magát, ahogy ő szokta. ^^ Nagyon szeretni én, mindenki hallgassa Meg.

Újabb fura cím: Aha! :) Valahogy Emilie Autumn ugrott be a dalról. :) De nagyon jó az egész, fogalmam sincs, miről szólhat, de a hegedű nagyon ott van. És olyan jól énekel benne a csaj, hogy ihaj.. mondja is a végén, hogy "haj!" xD
Sorry. The Fire jön, zongorás dal, nagyon szép és hangulatos, kábé ennyit tudok róla mondani. Szomorú. Tűzropogás a háttérben. És elég rövid is.
Canvas. Na ezt még nem sikerült befogadni. Pedig jó ritmusa van meg minden, olyan libegős-táncolós, és az ének is szép. És a szöveg is. Idő kell még hozzá, asszem.
Utolsó dal pedig a Half Life, ami szép és aranyos kis dal. Nekem kicsit lagymatag befejezés, pedig tényleg szép. Kicsit olyan Enyás. :D Van benne széphangú fúvóshangszer is.

Hát. Konkrét hiba az nincs az albumon, hozza a megszokott stílust, maximum nekem nem jön be annyira a túl sok elrévedés. A jó számok nagyon felhúzzák, a "rosszabbak" kicsit húzzák csak le, ráadásul hülye lennék rossz pontszámot adni, szeretem én ezt, na. Szóval 10/7.5 xD Nem elég nekem a tízes skála. :P Mert hétnél simán jobb, de egyelőre még nem nyolc.
Majd lesz.

Mindenki hallgassa meg, aki valami szépre vágyik. ^^


Read Users' Comments ( 1 )

Egy újabb együttes, amit azután szeretek meg, hogy voltak a Szigeten, és most fogadjunk, hogy évekig nem fognak visszanézni hozzánk. A nyakamat tenném rá, ha biztos lennék benne, de nem vagyok, és mivel még szeretném őket látni élőben, ezért csak mondom.


a borító még mindig wtf, nem értem én ezeket... x)


Szóóóval... már írtam erről az albumról elemzést valahova egészen máshova, de most ide is leírom, amit gondolok.
  A Paul Smith-nek nevezett énekes nem teljese százas. Bírom a hangját meg az akcentusát, kicsit ilyen hisztérikus orgánuma van, ezt megmagyarázni még mindig nem tudom, de nagyon sajátos, és nagyon élvezem :D

  Kezdem a hiányosságokkal, amik nagyon nem tetszettek a lemez hallgatása közben. A basszeros szerintem betegszabadságon volt, vagy nemtudom, de hogy az nagyon hiányzik belőle (persze nem hiányzik, csak nem valami kiemelkedő, és ezt nagyon tudom rühellni egy indie rock bandában). Szóval ez kicsit nekem nem nagyon jön be, hát ez az egyetlen, ami lehúzza a pontszámot majd a végén.
  Meg az a három dal, amiről azt sem tudom, miért kellett megírni. Ilyenek a "The Penultimate Clinch", a "Let's Get Clinical" meg az "Overland, West of Suez"... meg lehet ezeket is hallgatni, de minek, ha olyan csodák vannak mellettük, hogy "Wraithlike", "The Kids Are Sick Again", "Cloud Of Mistery" meg "Questing, No Coasting".

  Szóval, a lehetőséget egyértelműen látom ebben az együttesben is, sőt, ha visszakapom a gyors netemet, be is szerzem több albumukat, és esti imába foglalom az "add uram, hogy jövőre is jöjjenek a Szigetre" mondatot, mert nagyon szívesen megnézném őket.
  Többek között.

Amit a másik posztban is már említettem, az a dob. Semmi extra, megbújik, mint tehénkaki a fűben, de közben szorgosan teszi magát hozzá a hangulathoz, ami kicsit ilyen Kaiser Chiefs-es... szerény véleményem szerint. Csak az annyira nem jött be, ez pedig nagyon tetszik.
  A gitárokról szólnék még, nem is baj, hogy ilyenek, elég megszokottak a brit (meg az általános) indie rock műfajban, de szerintem nem is kell túlspilázni. Azt az eredetiséget, amit ezzel veszítenek, visszanyerik az énekes hangjával és dalszövegeivel, szerintem igazán megkapóak.

  Pont.

Azért jó ez, mert egy teljesen élvezhető indie rock lemez.
Azért rossz ez, mert a hiányosságok nélkül 10/9-es album lenne, kár értük nagyon.
Hallgassa az, aki vevő a műfajra, és szívesen fedez fel tehetséges együtteseket. Maxïmo Park speciel mondjuk lassan 10 éve van a pályán, de nembaj. Több figyelmet érdemelnek tőlünk, magyaroktól is.
A legjobb számja a Zalbumnak aaaa The Kids Are Sick Again. Egyértelműen egy ütős dal, ami egy kicsit kiválik a többi közül, de nem teszi unalmassá, vagy zavarossá a lemezt rögtön a harmadik dalként.
A legrosszabb számja aaaaa The Penultimate Clinch. Nagyon nem jött be, nem is tudom, biztos csak azért került a második helyre, hogy már az elején letudják a szar cuccot. Mondjuk akkor mit keres ott a Wraithlike? Mindegy.
Szerintem ez 10/8........ nem tehetek róla, nagyon tetszik.
Különben meg tökjó, hogy nincs 3:53-nál hosszabb dal, ez nagyon érdekes :D És nagyon okos.


Read Users' Comments ( 0 )

A fantasztikus-qvajó In this... album rongyosra hallgatása után engem úgy arcon zúzott ez az 5 bonus track, hogy nem is igaz…

Mondjuk sejtettem hogy valami dúrva dolog készülődik, ha már deluxe-re tettek 5 dalt, és a várakozásaimat tényleg nem múlták alul a srácok.

Ez az 5 dal is hasonlóan az album 9 dalához valami eszméletlen brutális, bár lyrics nélkül nem kapok teljes képet róluk, de sejtések vannak:D

Brutál dalok ezek is, csak máshogyan azok;)

Ezek nagyon kemény zúzós dalok, a legzúzósabb Editors-dalok, amit a srácok valaha írtak, néhol már metálban nyomják…
Baromi jók!! A dalok is meg a fiúk is:P


Akkorhát:


*This House is Full of Noise*

Ez vmi klafa szintibetéttel indul, Tom nagyon szépen énekel, énekel, nem üvölt, nem őrjöng, a refrénben meg valami szívmelengetően halkan és puhán, halálos…

És akkor 2ésfél perc után jön valami eszméletlen kemény gitár és dobzúzás, a dobhártyámnak annyi 10 mp alatt… utána megint Tom puha éneke jön, kis gitárral-szinti kettőssel, aztán mintha valami orosz dalból vettek volna át egy kórust, az átvezet megint ebbe az őrült zúzásba… így hullámzik a dal, aztán hirtelen vége van a zúzásnak, Tom zongorával levezet, de úgy hogy besírok, épp csak megérinti a billentyűket… Ember, te egy zseni vagy:D


*I Want a Forest*

Ez már kemény gitárriffel indul (ami nekem hajaz egy régi dalra, de egyszerűen nem jövök rá, mire… -.-"),
Tom megint eszméletlen szépen énekel, nem is tudom, talán a 60-as évek rock-dalai jutnak eszembe erről a dalról.

Levezetésnek kis szinti…

„…im in your Garden but i want a Forest…”

Wow, nagyon bírom:D


*My Life as a Ghost*

Itt Ed kezd el zúzni rögtön és végig a dal meghatározója a dobbetét amit tol, ilyen bandák jutnak eszembe a dalról, mint U2, Depeche, a régi new-wave bandák, New Order…

Ebből a dalból a „dance, fu..er, dance” részlethez már volt szerencsém régi live koncertdalban, ez a dal is qva nagy.


*Human*

Megint valami electro-pop kütyüs kezdés, Bricks-es, New Orderes…

Tom puha éneke, egyre jobban tetszik ez a dal.

A dal végén meg ez a zümmögő-kórus;), állat.


*For The Money*

Gitárriff kezdésnek nem rossz:D A dal közepén Tom&zongora kettős, megint ez az orosz népdal-fíling.
Tom qva magas hangon énekel, hihetetlen, hogy ez is hogy megy neki. Csupa meglepi ez a pasas;)
Aztán jön a „…one for the money, two for the money, …” zúzás, a végéről meg nekem a Carmina Burana jut eszembe:D
Állllllat ez is:D Megy végig a zúzás és folyik ki a dobhártyám a fülemből:D

A dal után meg az a nevetgélés, hát az tényleg hihetetlen priceless thing:D


Köszi fiúk, Istenek vagytok;) Űberkirályok:D


Aztán minden egyes hallgatás után felteszem a kérdést magamnak:

Te, tudsz róla, hogy te Őket Élőben láttad-hallottad?;)

Válasz:

igen, tudok róla, és nem tudok elég hálás lenni a Sorsnak érte...

Jah, és 10/9,5, ami relatíve 10/10 :))



Read Users' Comments ( 0 )

Nahátna :) Itt van ez. Nem is tudom, miért nem jutott előbb eszembe rákeresni, tv-ben láttam belőle 10 másodpercet, előtte nem is tudom, mit gondoltam. Hogy egy single-nek, ami már másfél hónapja kijött, nem csinálnak klipet?
  Legyen is mindegy, csináltak. Nem az a történetes klip, amit szavakkal el lehet mesélni, de azért megpróbálom.

Adam Gontier és a csiper-csapat bevonulnak négy különböző bazi ventillátorokkal felszerelt szobába, ahol aztán zúznak, és akkor összekenik őket föstékkel. Különben ja, nem tűnt fel, de ugye a fehér-szürke-rózsaszín-fekete színek vannak a borítón is, szóval ez azért ügyes, nekem bejön.

  Amikor egy rock-klipről beszélek, akkor az valami ilyen. Ilyen rock, vágjátok.
10/7, mert azért a történetes klipeket jobban bírom, meg hát Adam, szivem, húzd ki magad, Palace-ban is púpos  voltál, de most meg még úgy. ;)




Read Users' Comments ( 0 )

Lehet, hogy csak az agysejteim La Roux által történő nagyszámú pusztulása miatt, de üdítően hatott rám a Stereophonics album. Mint sok más indie rock album, ez is hasonlítgatva van mindenhez, mint a Verve vagy a Starsailor, aztán persze a nagy fenéket :D




Az album 2007-es, mégis olyasmi érzésem van tőle, mintha '90-es évek beli rockot tolnék.
  Annyit elsőre levágtam, hogy az énekes (Kelly Jones) amilyen jól néz ki, olyan barátságtalan hangja van. Különben meg elég jó pasi, csak azért mondom.

  Elsőre a Pass The Buck és a Bank Holiday Monday fogott meg. Meg különben is, hirtelen akartam őket valakihez hasonlítani, és elfelejtettem. Mindegy. Amikor én azt mondom, hogy indie rock, akkor valami ilyesmi zenére gondolok. Mondjuk nekem a dobok unalmasak, kicsit semmitmondóak, ha nem figyelnék külön rájuk, észre sem venném, hogy ott vannak.
  A Stereophonics azért lehet jó, mert tulajdonképpen olyan brit rock banda, mint az összes többi, de szerintem erre is szükség van néha. Először is engem akcentussal... azzal nagyon meg lehet venni.

  De az olyan érzékeny kis dalokkal is, amikben jó a gitár alap, fülbemászó a dallam, és az a címük, hogy Daisy Lane vagy Stone. Példának okáért.
  Vannak olyan számomra semmitmondó dalok, mint a My Friends, az I Could Lose Ya, vagy a Bright Red Star. A fura viszont az, hogy látom ezekben a fiúkban a lehetőséget, és ezért meg is ígérem magamnak, hogy csekkolom a többi albumot (nemtom, mennyi van, azt tudom, hogy új album lesz hamarosan).

  Az akkusztikus dalok (Bright Red Star még mindig) nem nagyon állnak nekik jól, hiszen azzal a pár erőtlen kis gitárral, és fantomdobbal is alig tudják kitölteni a helyet, amit kaptak, ezért örül az ember lánya az olyan daloknak, mint a Ladyluck meg a Crush.
  ÖSSZESSÉGÉBEN igen elhamarkodott albumnak tartom, sokkal jobb is lehetne, ha kicsit több időt szenteltek volna rá, jobban odafigyeltek volna a hiányosságokra, és egyszerűen jobban összerakták volna a dalokat. Ezekből mind lehetne jobbat is írni, mert ez nem egy rossz banda, csak egy rossz album.

  Van e ennek értelme?

Azért jó ez, mert tökéletesen prezentálja, hogy indie rock. És. Ennyi.
Azért rossz ez, mert el van kapkodva. Nem jó az úgy.
Hallgassa az, aki tulajdonképpen mindenféle rockot meghallgat. Mert ez ilyen mindenféle.
A legjobb számja a Zalbumnak a Daisy Lane. Nagyon tetszett.
A nem legjobb, hanem legrosszabb a Bright Red Star. Az ilyen wtf volt.
Szerintem ez 10/5. Hallgatom, ha odasodor a sors.
Különben meg nem.
Utóirat.: Wétéef a borító is, szerintem :D


Read Users' Comments ( 0 )

La Roux - La Roux (2009)

Ajjaj x) Na. Kezdem, hogy Bulletproof. Jó volt, meg minden, de aztán annyit játszották, hogy már hülyét kaptam tőle. Ez olyan, mint a Twilight. Azt is azért gyűlölöm, mert már mindenhonnan az folyik.



De ha ezektől elvonatkoztatunk, jók ezek. A La Roux NEM a csaj neve, csak én hittem azt, töredelmesen bevallom. Elly-nek hívják asszem a csajt, és nem semmi hangja van. Az első dolog, ami eszembe jutott róla, az az volt, hogy milyen bátor lány, hogy úgy is énekel ilyen dalokat, hogy közben ilyen csúnya.
  Nem vagyok gonosz. Á.

  Szóval az In For The Kill volt a második klipes dal, az nekem egészen bejött, csak a klip volt fura, nem kedveltem. Ez az album kezdő dala is, és hát jó.
  A Tigerlily meg a Quicksand ilyen üresjáratok, tulajdonképpen a csapat felvonultatja bennük az összes electro indie hatást, ami nekem már kicsit tömör is. Nem kell ezt ennyire erőltetni, sok... nagyon sok.
  Jóvan, Bulletproof, unalmas. Legalább egy megkapó bridge-et benyomhattak volna.

A sok-sok további üresjárat mellett elgondolkodik az ember, hogy miért van ezekért mindenki annyira oda. Tulajdonképpen az album felénél kifogynak minden ötletből, erőltetett lesz és unalmas. A lánynak jó hangja van, azt meg kell hagyni, de az is csak akkor jöhetne normálisan át, ha nem változtatnák el.
  Közben persze plusz pont azért, mert élőben sem hamis.
  Nah, nekem kicsit sok a csöpögésből... jó, hallgatok én is csöpögős zenét, de azok legalább különböznek egymástól. Ezek meg mind ugyanolyanok.

  Az egyetlen dolog, amit bírok a zenéjükben, az a dob. Bírom az ilyen elektrósabb dobokat :)

Azért jó ez, mert gondolom fiatalos, meg az újdonság ereje, meg miegymás.
Azért rossz ez, mert unalmas, lapos és felszínes.
Hallgassa az, akinek tökmindegy, hogy mit hallgat, mert úgysem számít.
A legjobb számja a Zalbumnak az In For The Kill
A nem legjobb, hanem legrosszabb az összes többi?
Szerintem ez 10/2, mert a csaj hangja nem mindennapi.
Különben meg wtf.


Read Users' Comments ( 0 )

Nahát... ez tökjó anyag :O Tulajdonképpen úgy jött rám, hogy Aqualung-ot hallgassak, hogy még júliusban mondtam, hogy milyen jó lenne, ha jönne az Augustana a Szigetre, és valaki összetévesztette az Aqualung-gal. Hát, mondtam, ha ezeket össze lehet téveszteni, akkor nem lehet annyira rossz :)




Az a helyzet, hogy Aqualung-ról (született Matthew Hales) olvastam, hogy indie rock, hogy alter rock, meg persze az igencsak definiáló singer/songwriter-t is mindig látom, de hadd mondjak valamit. Nagy szarság, az. Nem indie ez, nem alternatív, ez kérem szépen. Britjazz. Gondolom, ilyen műfaj nincsen, de ha van is, nálam azt jelenti, hogy a britpop és a jazz keveréke. Azért nem egészen britpop, mert mostanában minden brit zenére azt mondják, hogy britpop, és hát a lényeg az, hogy ez nem egészen britpop.

  Olyasmi, mint a Badly Drawn Boy. Meg is kéne lincselni, ha erről rosszat mondanék. Matt Hales-nek nagyon szép hangja van. Nem énekel ki nem tudom milyen oktávokat, de igazán tudja, hogyan használja, amit az úrtól kapott, és hát elragadó. Olyasmi a hangkezelése, mint Gary Go-nak.
  Az albumon általában a melankólikus, sebzett szívű szerelmes dalok kapnak helyet, de van egy-két pattogósabb dal is, mint a Mr. Universe és az On My Knees.

  Van itt minden, zongora, gitár, akkusztikus, basszer, jazz dobok, csörgődob, orgona, de asszem még trombitát is hallottam, a vokál pedig nagyon jó, szerintem remekül el van találva. Pont olyan kis lebegést ad neki, ami a kicsit fáradt, slow-rock-os, jazz-es dobok mellé illik.
  Összességében nekem nagyon összeáll az album, egyértelműen nem az én stílusom, de értékes brit zene, vigyázni kéne az ilyenekre is, kíváncsi lennék, hány magyarnak jelent bármit is az Aqualung név.
  Legyen is mindegy.

Azért jó ez, mert elmerengős kis esős délutános zene.
Azért rossz ez, mert nem igazán lehet megkülönböztetni a dalokat, általában mindegyik ugyanazt a hatást hozza.
Hallgassa az, akinek hatalmas háza van saját szárnnyal, és szeret a nap bármely szakában egy giccses pohárba töltött borral üldögélni. *-*
A legjobb számja a Zalbumnak a Mr. Universe, ez hasonlít leginkább arra, amit én keresek egy zenében. :)
A nem legjobb, hanem legrosszabb számja szerintem az Everything Changed. Egyáltalán nem fogott meg... már vártam, hogy vége legyen. x)
Szerintem ez 10/7... mert jó ez.
Különben meg van hegedű is. És milyen szépen szól :O


Read Users' Comments ( 0 )

Muse - The Resistance (2009)

Elöljáróban csupán annyit, hogy az együttestől korábban nem ismertem semmi mást, mint a nagyhírű Supermassive Black Hole című dalt, ami tetszett, de körülbelül ennyi. Nemrég kezdték el Vh1-en adni az új albumról az Uprising klipjét, maga a dal megtetszett, a videó meg ad hozzá valami igen elvont hangulatot, szóval elkezdett érdekelni a dolog. Aztán egy barátnőm is mondta, hogy biztos tetszene az album, merthogy "progresszív". :) Szóval bepróbáltam.

Azt mondja, hogy mit tudunk róluk: britek, alter rockként lehetne őket igazán aposztrofálni, bár van egy kis elektronikus beütésük is énszerintem, s ez a 2009-es lemez sorban a hatodik anyaguk. Jó sokan szeretik őket, jó sokan meg nem, ahogy ez már lenni szokott, de mindenképpen ismertek nagyon.



Hát mit mondjak.. nem rossz. Mármint ez az album, egyebekről majd talán később nyilatkozom. Mondják, hogy különböző, mint a banda előző lemezei, én ott tartok, hogy azokat még nem hallottam, de ez jó. Hogy is mondjam.. olyan nagyszabású és egybefüggő akar lenni, és szerintem sikerül is neki.

Zongora- és vonóshangszerhasználat ötös, elég rendesen is alkalmazzák, olyan az egész, mintha a dobok és elektromos gitár mellett végig ott lenne egy bazinagy szimfonikus zenekar. Az Uprising elég erősen elindítja az albumot, amelyen viszonylag hosszú számok találhatók. Tartja a lemez a hangulatot, néhol dallam- és ötletszinten nálam kicsit ellaposodik, de jön egy-egy dal, ami felhozza utána (Undisclosed Desires, MK Ultra). Oké, megjegyzem, mindezt első hallgatás után írom! ^^ Az énekesnek szerintem elég egyedi hangja és stílusa van, nagyjából minden számban ugyanazt hozza, nagyobb éneklést számomra az I Belong to you-ban tudott alkotni, az nagyon tetszett.
Az utolsó három dal címében bent van, hogy Symphony, igazából igen, azok. Olyasmik. Mint egy-egy komolyzenei mű egy kis modern beütéssel. A Part 1 nagyon tetszett, a 2 mérsékelten, az utolsó pedig klasszikus lezárásmódja egy ilyen albumnak. Ez az utolsó három, plusz még az I belong to you kicsit el is különül a többi daltól.
Fura, mert így elsőre kábé három részre bomlik nekem a dolog: az első négy szám, a United States of Eurasia-val bezárólag tökéletes, nagyon tetszenek. Utána egy kis üresjárat, pedig Unnatural Selection már a címéből is ígéretesnek tűnt, aztán mégse lett olyan nagy durranás, de MK Ultra, mint mondtam, felhozza újra a dolgot, utána meg kezdődik a nagyzenekari ügyeskedés.

Most olvasom, hogy Orwell 1984-e inspirálta az albumot. Ha nem tudom ezt most meg, akkor is van egy ilyen érzésem, még a dalszövegek teljes ismerete nélkül is. Respekt, komolyan. Szerintem már az első dalból is kiérezhető ez. Szeretem én az ilyet, na.

A konklúzió: megéri a csekkolást a többi anyag is. Érdekes együttes, érdekes album, elképzelhető, hogy megszeretem, ha nem is minden dalt, de.. na ja.
10/7 énszerintem.

Többszöri hallgatást meg fog érni, az biztos. :)
(a borító meg nagyon elvont :)



Read Users' Comments ( 0 )

No, 9 darab órája felkerült viszonylag elfogadható állapotban az új Lifehouse single, tessék nekiesni, amíg még lehet.

ezt is leszedték, de ha köll, átküldhetem

Albumartot még mindig nem találtam, de szerintem annyira nem is nagy durranás x)

***
De. Találtam.


A fiúk különben a twitter-ükön közölték, hogy a kiszivárgott Smoke&Mirrors cover NEM a hivatalos Smoke&Mirrors cover.



Pedig nem rossz.


Read Users' Comments ( 0 )

Hasznos dolog a twitter. Innen értesül az ember hajnali hat órakor, hogy kijött az új 1R single, és hát ja. A YouTube is jó arc, mert onnan meg le lehet szedni YT-minőségben, ha az ember szemfüles, és én meg szemfüles vagyok. Pereljetek. x)
  Szóval. Az Everybody Loves Me c. single feltűnik az (asszem) ABC csatorna "Castle" c. sorozatának évadpromójában, ahonnan már kitalálhattuk, hogy igencsak erősen dögös dalról van itt szó, szerintem egyértelműen (amit hallottam belőle) a rádióbarátabb dalokra mennek a fiúk ezalkalommal, deeee erre majd kitérek, ha megjelenik az album.

  Az Everybody Loves Me is hasonló kaliberű dal, mint a Secrets, kicsit gyengébb, mint az All The Right Moves. Na, nekem nagyon bejön, olyasmi érzésem lesz a "rap"-szerű versektől, mintha Ryan menet közben találná ki a szöveget. Erkölcsi szempontokból is boncolgathatnám a számot, hogy komolyan vegyük e Ryan-t, vagy ne, miközben azt mondja, hogy mindenki szereti őt, persze, legyünk elfogultak, mindegy.
  Az, hogy a gyereknek a dal közben többször is orgazmusa van, az meg egy másik dolog.
  Mindenféleképpen megmosolyogtat ez a dal, a buszon hallgatva a legjobb, ki nem szarja le a kávé és cigiszagú bunkókat, ha közben ilyen dal megy a fülesemben?

10/9, egyértelműen. :)

Egyelőre csak YT minőségben van meg, és nem is túl sokáig, MegaUpload nemtom, mikor törli majd, igyekezzenek önök.

Az albumartot csak elmesélni tudom, mert nincs még 150x150-nél nagyobb méretben, szóval maradnak a pacák (pirosak), csak szívecske formában türkizkék háttér előtt. Nekembejön.
  Na, aztán:


Nem lehet töltögetni, mert leszedegették, de akinek köll, annak átküldhetem.


Read Users' Comments ( 0 )

Oké. Na... az a helyzet, hogy én imádom Jason hangját. Egyszerűen. Áhh, nem igaz, imádat. Az eddigi stílusukat leginkább bevágnám az indie-kategóriába, ez az új anyag már mindenféleképpen erős pop-rock cucc.
  Jason Wade hangja egyértelműen mélyült az utolsó lemez óta, deee, hát nincs azzel semmi baj, ahogy pasisodik az ember xD

  A dalról - azon kívül, hogy pop-rock. Nekem nagyon tetszik, egyből egy dinamikus, szerethető, fülbemászó dallal kezdenek, nem kérdés, hogy nálam nyerő. Persze várok a jobb minőségre, még 9 nap a hivatalos megjelenésig, deeee azért ez is megteszi ;)

10/9

És persze üdvözöljük köreinkben Ben Carey-t, Jason-ék vadonásúj basszeros pajátását. Bírlak, Ben ;)

Ehm, letörölték YouTube-ról a videókat, szóval kaptok egy szép képet Jason Wade-ről ;)


Ő fog nektek majd énekelni. ;)



Read Users' Comments ( 1 )

Itt az új single! Belebotlottam az imént, úgyhogy úgy gondoltam, megosztom veletek a gondolataimat róla. Új album elvileg november 24-én jön, jó kis szülinapi ajándék lesz nekem, feltéve, ha tetszeni fog.



A single-ből ítélve meg van rá az esély. :) Igazából kevésbé grandiózus, kicsit gyorsabb, ütősebb dalra vágytam így elsőre, de nincs vele bajom. Jared Leto hangja még mindig szexis, hosszan kiabálni is tud még, ezek jó előjelek. :) Szöveg nem olyan átütő, de azért előrevetíti az albumot, pláne hogy annak This is War lesz a címe. Várakozásaimat tessék kielégíteni, légyszíves, fiúk.

Szóval, a dalról még valamit.. majdnem hat perces, a felvezetést kifejezetten szeretem, az egésznek jó a hangulata, a lassú együttharsogós refrén bejön, meg Jared elcsukló hangú majdnem-acapellája is. :) A gitár nem az a megszokott 30STM, az tuti. Grandiózus, ez az a szó, amit használni tudok rá leginkább, az egészről kicsit a From yesterday ugrik be, de azért annyira nem jó.
Egy erős 10/7-es énszerintem. Valamire nagyon hajaz a dal, ami nem ugrik be, de biztos, hogy ilyet hallottam már. Albumon srácok, több eredetiséget légyszi. ^^

Itt hallgassátok ti:
http://www.myspace.com/thirtysecondstomars


Read Users' Comments ( 2 )

Na. Nem igazán kedvelem az olyan videókat, amikben film részletek is vannak, de hát lehet e tenni ezellen valamit. Hát nem. Na mindegy... A dalt különben a "Zweiohrküken" című filmhez adták a fiúk. A film érdekesnek tűnik, de hát nem az a lényeg, hanem a klip :)
  Különben meg van az fordítva, tudjátok, mintha tükörben nézné az ember, ez azért van, hogy a YouTube ne törölje x) Nem tudom, ez miért biztosíték rá, de jó ötlet :D

  A klip, hát nem tudom... filmhez készült, csak éneklős klipnek jó, különben csak Ryan arcszőrzete emel a fényén, és az, hogy Zach tündérpöcök hegedűl benne. A dal persze még mindig ugyanolyan jó ;)




Read Users' Comments ( 0 )




Nos, a twitter, a las.fm, az összes létező wikipedia ettől hangos :) Nemrég ugyanis bejelentették a fiúkák, hogy az új album 2009. DECEMBER 8-án, azaz NYOLCADIKÁN jelenik meg. Címe Smoke&Mirrors lesz.
  Az első single, a Halfway Gone címre hallgat, és OKTÓBER 27-én, azaz HUSZONHETEDIKÉN fog megjelenni.

  Én már áhh, nagyon várom. :) Remélem, jó lesz, kicsit szkeptikus vagyok, meg ilyesmi, mert a bandának is vannak mély-, és csúcspontjai, kicsit aggódom, de hát aggódom én a OneRepublic album miatt is, aztán... na mindegy :) Szóval tessék megjegyezni, december 8, új Lifehouse album ;)

  Legyetek jók ;)


Read Users' Comments ( 0 )

Hinder - Take It To The Limit (2008)



Műfaj: alternatív rock, post-grunge

Kezdjük ott, hogy először amikor hallottam a Hinderről, akkor még túl langyosnak tartottam őket, biztos az Extreme Behaviour albumuk miatt. Aztán hallottam, hogy jelent meg új albumuk (na jó, annyira már nem új :D), de belehallgattam. A Use Me volt az első amit hallottam. Nos, ugye az album is ezzel a számmal kezdődik, és nem is volt rossz választás, hiszen hihetetlenül beindítja az albumot, felpörget, estébé. :D Nekem nagyon tetszik, egyik olyan dal, ami figyelemre méltó szerintem, de ezt mindenki döntse el maga. A második szám a Loaded & Alone, ami ilyen zúzós-érzelmes dalocska, első hallgatásra semmi extra volt de utána ez is nagyon megtetszett. :) A Last Kiss Goodbye kicsit akusztikusabbra lett véve, jó szám ez is, de nem fogott meg annyira. Sok hasonlót hallottam már, nem sok különlegességet vettem benne észre.

Most nem szeretnék az egész tracklist-ről véleményt mondani, mert fölösleges lenne, amit még megemlíthetnék az albumról, az a Heaven Sent. Személy szerint a kedvencem. Amint meghallottam rögtön megtetszett és a kedvencem lett attól függetlenül, hogy a többit még meg se hallgattam.
A Without You-t pedig azoknak ajánlom, akik éppen szakítottak a párjukkal vagy nem boldogok. Személy véleményem szerint sokat lehet rajta depizni. :D

Most hadd mondjak pár szót az énekes hangjáról. Kicsit rekedt, de ez teszi dögössé szerintem, és még mély is a hangja amit személy szerint imádok, ha valakinek nem "dzsonaszoskiherélt' hangja van. Aki megunta már a lágy zenét, jó választás lesz neki a Hinder. :D

Összességében jó album, leszámítva pár tucatrock zenét rajta, de szép munkát végeztek a fiúk. ;)
Szerintem ez 10/8


Read Users' Comments ( 0 )

Rob Thomas - Cradlesong (2009)


Rob Thomas, igen, akinek ismerős a hangja, és a neve, de nem tudja hová tenni, segítek:
Matchbox Twenty
énekese volt/van (állítólag lesz új MB20 lemez!! Yay:D)


Rob sem nagyon ismert itthon szólóénekesként, MB20 dalokat néha el lehet csípni erre-arra, de nem jelentős a jelenlétük:(

Hogy én miért olyan énekeseket szeretek, akiket itthon nem igazán tol a mass-media? …

(Ne féljetek, kaptok még zseniális-ámbátor-Mo.on-majdnem-vagy-tökismeretlen zenészek albumairól reviewkat:P)

Hát talán mert nem vagyok kíváncsi arra a mainstream pop-rock-szemétre, amit le akarnak a hazai zenecsatornák tuszkolni a torkomon, nem, köszi, hallgatnék JÓ és IGÉNYES muzsikát, van elég .ar az ember életében, hadd ne már még zenében is azt fogyasszak…
Aki meg nem lát tovább az orránál, azt sajnálom… Ha lusta keresgélni, fogyassza azt, amit eléraknak:D Egs. Nah, ez nem beszólóspost, úh. térjünk is rá a Lényegre
:)


Rob Cradlesong c. 2. szólóalbumát 4 évvel előzte meg a …Something to be (us#1) album, ami sztem csúcskirály lett , Cradlesong csúcspozíciója #3 volt. Közben azért összeröffentek a srácok egy MB20 Greatestre 2 éve („Exile on Mainstream”), 6 új dallal az albumon, többek közt a vagány klipes „How far we’ve come” amit pl. 2 éve agyontolt a Danubigyusz is:D

Nah, de elkalandozok itt:D

Szóval Cradlesong. Nekem van egy 18 számos verzióm, 4 bonus-al;) Arról írnék akkor:D

(Amúgy Rob 27! számot készített el az új albumhoz, azok a dalok kaptak zöld utat, amik elérhetők az albumon, bonusként vagy b-sides-ként, de olvastam olyant, hogy szeretné elérhetővé tenni a többit is a fanok számára…)


Tipikus 2000’s modern-pop-rock album, pár dal country-pop-rock-os beütésű, de azért a jobbik fajtából való pop-rock album ez:D Jah, aki tehetséges, tudja ezt a mainstream-témát igazán jól és szerethetően is csinálni:D
Ne felejtsük hogy Rob énekes-dalszerző-szövegíró-gitáros-zongorista… Multitasking énekes:)

Az album a párkapcsolatokat boncolgatja, szerelem, szakítás illetve a mindennapi életünket..


Albumnyitó dal a Her Diamonds, ami az 1. single is volt… A dal Rob feleségéről, Marisolról szól (boldog 10. házassági évfordulót Rob:)) illetve Marisol auto-immun betegségéről:( , a dalban Marisol hangját is lehet hallani… Afrikai és taiko dobok hangját is fellelhetjük a dalban, én nagyon szeretem, kedvenc:) A szövege pedig megindító…

„Her tears like diamonds on the floor And her diamonds bring me down
Cuz I can't help her now
She’s down in it, She tried her best and now she can't win it's
Hard to see them on the ground, Her diamonds falling down”



A Someday… egy optimista-kiútkereső-bíztató-never give up- dal…
talán nem a legjobb dala az albumnak, de nagyon is kedvelhető,
ha másért nem, klassz a szövege:D


Mockingbird… egy érdekes dal egy lehetséges szakításról, ha már a kapcsolat úgy sem működik, akkor váljanak el útjaink szépen-barátian;) Jó kis lüktető pop-rock dal:D

„well maybe we've just had enough, well maybe we aint meant for this love
you and me tried everything but still that mocking bird wont sing”
 
 Fire on the mountain

Talán az album legzúzósabb, legenergikusabb száma, country-beütéssel, zseniálisak a dobok benne:D És jó kis beszólós szövege van, mondhatni társadalomkritika…

„How do you sleep while the city's burning
Where do you go when you can't go home
How do you drink when there's blood in the water
Where do you turn when the world moves on”



Hard on You egy kedves-nagyonszerelmes pop-dal:D

Still ain’t over you… jó kis zúzós-gitáros dal, még mindig az ex hatása alatt álló pasi nyafizása:D

Snowblind… megint egy jó kis pop-dal, és újra párkapcsolatot analizál, tartsunk szünetet, változtassunk, mert nem jó felé megyünk… ugyanazokat a köröket futjuk napról napra…

Wonderful… jó kis gitár és trombitabetéttel kezdődik, közepesen-zúzús rockdal, éppen szétszakadni készül a pasi és ebből elege van:D Mindenki akar belőle egy darabot:D
Cradlesong
… bölcsődal…

Ez egy nagyon helyes, kellemes world-music-pop-dal, van ebben a dalban, bouzouki, portugál gitár… Egy félig altatódal-félig óda, a mindennapi élet örömeiről. Kedvenc:D



Getting Late

Kellemes country-pop dal, itt-és-most élsz, használd ki, mert lehet hogy holnap már késő lesz:D

„so tell your friends just how you feel, you'd better say it loud for the world to hear”
 
Gasoline, Give the Meltdown, Natural, Real World ’09:
semmi extrát nem találtam bennük:D
Nincs velük baj, de nincs bennük semmi amiért hú-derajonganék a dalokért,
nem rossz dalok, persze hallgathatóak, de nem a legeslegjobb dalai:)
Talán a Gasoline amit bírok vmennyire:D
Aztán a 4 bonus track: mind a 4 dal klassz kis közepesen-gyors pop-rock dal:D
Years from Now (gitár és refrén), Remembered Well (trombita),
Sleep till the War is Over
(hangulat), Believe (refrén és discos beütésű dallam, kicsit ilyen '90es évek).

Azért jó ez, mert mert Rob nagyon jó énekes, 1-az-1000-ből hanggal, erős és érzelemdús hang, szeretem nagyon:D,

Erre az albumra is sikerült szép melódiákat írnia, sokatmondó-szép szövegeket, nem borul fel a pop-rock egyensúly, ez is van, az is van, és van különleges illetve személyes-szerelmes dal:D

Klassz kis pop-rock album ez;)

Azért rossz ez, mert hol van a maradék 9 dal, hogy ki legyen a 27:D? Ide velük:P Hallani akarom:)

Hallgassa az, aki szereti a MB20-t, szereti Robot, az érdekes hangú és tehetséges előadókat, a nem-egyszer-használatos igazi mai pop-rock albumokat, melyeknek még tán mondanivalója is van.

A legjobb számja a Zalbumnak, nem tudok dönteni, megosztott 1. hely: Her Diamonds /Cradlesong/ Fire on the mountain.

A nem legjobb, hanem inkább legrosszabb számja

Talán a Give me the Meltdown… nem bírom, szerintem Robhoz nem méltó ez a dal, gagyinak érzem, Gasoline-nek legalább vicces a címe és jó a refrénje;)

Szerintem ez 10/8, Nem lett jobb mint a "STB", de közel olyan jó album:D

Kellemes rock, többször is hallgatható, nagyon is szerethető, Rob továbbra is jó kis énekes;)

Különben meg „I guess I'm past my prime, and now I'm overrated” – énekli Rob a „Wonderful”ban, nem, nem Rob,
you are so underrated = (

Utóirat várom nagyon azt az új MB20 albumot, ha igazak a pletykák, hogy lesz majd;) Biztos megint zsír lesz:D



Read Users' Comments ( 0 )

 Navéééégre... -.-" Mire találtam egy normális linket, bakker xD
  Szóval, megérkezen vala a (kaliforniai?) együttes legújabb albuma. A három >>free sample<< alapján gondoltam én, hogy nem lesz ez egy In This Light (bocs xD) vagy ilyesmi, deeee szerintem nagyon jó album lett :)




Mint említettem volt, Jonathan Jackson-nak egyáltalán nincsen magas hangja. Mondjuk mély sem, de inkább mély, mint magas. Nem hörög, nem kiabál, nem énekel át három oktávot, de miért is kéne?
  A bevált recept szerint dolgoztak, a hangzás UGYANOLYAN, mint a Fear And Love-on, én legalábbis nem fedeztem fel különbséget, a két albumot akár egybe is lehetne olvasztani, komolyan. Ez különben nem baj, nekem tetszik is, a We Shot The Moon elvégre nem egy Starsailor (jaj, ma ilyen gonosz napom van x)).

  A kezdődalok szerintem megcsinálják a hangulatot, egyik sem egy kardbadőlős, elhagytál-szerelmesszám, de mindegyiknek van egy jó kis ritmusa, dallama, szövege (habár JJ akcentusa szívás).
  Tetszenek e emlékezni, hogy anno még a Meese-ről a WSTM jutott eszembe? Most ugyanez fordítva. :) Patrick Meese (Meese) és Randy Ramirez (The Heyday) mellé bekerült a sorba Jonathan Jones is, mint az ügyeletes felelős a jókedvemért. Öröm ezeket a dalokat hallgatni, komolyan :)

  A Silver Lining, mint album címadó dal szerintem például állati jóra sikerült, dallamilag bejön, kicsit újít is, kicsit We Build Then We Break-es (The Fray) hangulatom lett tőle.
  Azok a dalok, amiket már hallottam (The Brightside, Woke Her Up és Come Back) még mindig nagyon tetszenek, nem változott a véleményem azóta sem. A Should Have Been kicsit nekem olyan Sway Your Head-es (előző albumról), ami persze nem baj, tekintve, hogy a SYH a legjobb dal a F&L-ról.
  Ezt most ugye nagyon megmondtam?

  Amiket nem kedvelek az albumról (mert olyan is van), az a Red Night, ami jól indult, de valahogy nekem elveszett, és az Amarillo... Azt végig sem hallgattam. A Silver Lining után kicsit siralmas volt, hogy ilyen rossz számot tettek be.
  Egyszer minden együttes életében eljön az idő, mikor ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy írjanak egy "Amy" c. számot. (vagy "Amie", lásd: Damien Rice) Van, akinek nem jön össze, és van, akinek igen (Damien Rice ÉS Mr. JJ) Igaz, hogy a bridge-et nem kicsit tolták el, de összességében még mindig egy nagyon jó kis piano rock dal :)

  Candles. Úgy voltam vele, hogy ez az album borzasztóan hamar lement. Nagyon rövidnek éreztem, és ezért szomorú is voltam. Úgyhogy a Candles c. dal kapcsán elég nagyok voltak az elvárásaim. Legyen már az az érzésem, mint az Editors-nál, a Meese-nél, a The Heyday-nél, meg a The Fray-nél, hogy KELL-KELL MÁR ÚJ ALBUM.
  A Three Days Grace sem érte el ezt nálam, JJ sem. :S Amiért nagy kár, mert különben állat lett volna. Ha a helyükben lettem volna, a Silver Lining-ot, meg a Candles-t felcseréltem volna... Komolyan, sokkal jobban átjött volna a hatás. Nincs a Candles-zel semmi baj, csak nem albumzáró dalnak való. Ilyen is van.

Azért jó ez, mert semmiben nem változtattak a WSTM-titkon, ami persze nem titok, de akkor is.
Azért rossz ez, mert a változatosság gyönyörködtet. JJ. Gyönyörködtess!
Hallgassa az, akinek bejött a Fear And Love.. :) Ez egy ilyen F&L vol. 2.
A legjobb számja a Zalbumnak a Silver Lining. Nem kérdéses, messze a legjobb :)
A nem legjobb, hanem legrosszabb számja aaaa Red Night. Tija nem is emlékszik rá.
Szerintem ez 10/7........ TUDOOOM, 10/8-at akartam adni, de nem... JJ, légy jó fiú.
Különben meg bajban vagyok a borítóval, mindenhova mást raknak ki xD Kitettem már a másikat, most ez jön.
Utóirat: Senkitől nem utasítanék vissza egy WSTM koncertjegyet. Feel free to gimme one.



Read Users' Comments ( 0 )

Meghalt Stephen Gately

Még ilyet... twitteren minden zenész eléggé ki van borulva, én is meglepődtem.
  Boyzone-t ismertem, ki nem, mondjuk, idén is teljesen véletlenül hozott velük össze a sors, egy kedvenc klipemet akartam bejuttatni a tv-be, de elütöttem a kódját, és egy Boyzone dalt adtak le.

  Legyen is mindegy, gondoltam, azért bemásolom ide az Origo-s cikket az esetről, hiszen a Boyzone fénykorában nem kicsit meghatározó együttes volt.

***

Holtan találták Stephen Gately-t, a Boyzone 33 éves énekesét a spanyol Mallorca szigetén.

Stephen Gately énekest holtan találták mallorcai szobájában, a halál szombaton következhetett be - adta hírül a Times Online.

A hírt a zenekar is megerősítette, a banda honlapján tragikus halálesetről lehet olvasni. A szájt azt is közolte, hogy Gately partnerével, Andy Cowles-zel tartózkodott a spanyol szigeten. Az ír Boyzone tavaly novemberben jelentette be, hogy egy koncertkörúttal visszatér a koncerttermekbe.

A BBC úgy tudja, hogy Gately egyszerűen lefeküdt aludni, és reggel nem ébredt fel. "Teljesen sokkos állapotban vagyok. Hétfőn még együtt voltunk egy díjátadási ünnepségen. Nem nagyon tudjuk, hogy mi is történt" - fogalmazott a Boyzone menedzsere, Louis Walsh a BBC-nek. A banda tagjai bejelentették, hogy Mallorcára utaznak, a szaklapok pedig az ír zene és kultúra hatalmas veszteségéről írnak.

A Boyzone az 1990-es évek sikerbandája volt, ekkor több lemezt adtak el, mint a Take That, a zenekar 2000-ben bomlott fel. Az 1976-ban született Gately nyiltan vállalta homoszexualitását, erről 1999 júniusában számolt be. A Boyzone felbomlása után Gately szólókarrierbe kezdett, és több musicalben és showműsorban is feltünt (például egy jégrevüben, ahol Kristina Lenkóval táncolt).

A Telegraph cikke rámutat, hogy 2000-ben épp Gately volt az, aki elsőként kilépett a csapatból. A 2007-es újjáalakulást a "Back Again... No Matter What" című albummal indították el, erre jött az amúgy nem túl sikeres koncertturné. A tervek között szerepelt az is, hogy az együttes 2010-ben is új lemezt ad majd ki."


*** 
 >>forrás<<

Stephen Gately
(1976. március 17. - 2009. október 10.)
 




Read Users' Comments ( 1 )

Najó, itt most egy rettentő furcsa elemzés lesz az Editors bonus EP-s számokról, olyan dolgokra emlékeztetnek ezek engem, amiket nem hittem volna, hogy ezzel az együttessel kapcsolatban valaha is felhozok. :)

Az tuti, hogy a dalok nem illettek volna bele az album koncepciójába, kicsit másfélék is, mint azok a számok, el lettek itt eresztve a hangszerek a pórázról erőteljesen. A füljárattisztító zúzás például nem jellemző az In this light..-ra, nem úgy itt.

This House is Full of Noise kísértetiesen kezdődik, van benne valami himnikus. Meg hát ahogy Tom Smith azt énekli, "'cause you're safe, safe here with me..". Mikor beütött az első zúzás, szépen kikerekedtek a szemeim, ez a váltás egy Frost* albumnak is becsületére válna (mondtam, hogy fura hasonlataim lesznek). Maga a gitár és az utána lévő rész is, Mike Oldfield Ommadawn című művére emlékeztet (én tényleg szóltam xD). Akár még a Tubular Bells-re is. Sorry about this.
Ez a dal valami EPIC! (kórus is van, naggyon katartikus)

Az I Want a Forest kezdőtaktusait én már Biztosan Hallottam valahol, de hogy most hol, arról fogalmam sincs. Nem, nem én csináltam a Renoise-al (kösz a bókot, Tija), de tényleg hasonlít rá. :) Egészen másféle dal ez, mint eddig.. nagyon ütős. Inkább másodjára tetszett meg nagyon. De akkor nagyon.

My Life As A Ghost tényleg elég kísértetiesen indul, aztán kiderül, hogy ez egy meglehetősen ironikus dal, szeretem én az ilyet nagyon. Gitár milyen már benne... halál. Ed dobszerkója valóban zúz, azért elektronikus zenében ilyet ritkán hallani énszerintem. A refrén megvett kilóra. Szövegről többet nem nyilatkoznék, majd ha megértem az egészet, de mibe hogy állat lesz.

Human tényleg egy olyan dal lehet, amit nehéz megszeretni, nekem is csak harmadszorra sikerült, de akkor nagyon. Na erre mit mondjak.. hogy úgy indul, mint némely Vangelis-dal? Nagyon kidobtok akkor az ablakon? Pedig tényleg, konkrétan hasonlít valamelyikre. Oké, Tom azért beleviszi az Editors-t. :) Gitárot szeretjük megint, eltorzított éneket szintén. Nekem ez a dal hajaz egy kicsit a Bricks and Mortar-ra, meg nem mondom, miért. Kórus ismét beszól a végén. Nagyon illik ezekbe a dalokba, úgy érzem.

Végül a For the Money, ami kezdetben kicsit unalmas dalnak indult nekem, bár az elejét nagyon szeretem már azóta. Itt is valamiért a Frost* ugrott be nekem a váltások miatt (énekes-elektrós alap után zongora-énekes). Tom magasan énekel... igen, meg ráadásul olyan stílusban, amit inkább várnék el egy Ayreon-projektes metálénekestől, mint tőle (2:26-2:36, hogy tetszik-e? IGEN) Kórus itt a legjobb. Azt nem taglalom inkább részletesebben, milyen csúfondáros vigyor öntötte el az arcom, mikor elkezdődött a "one for the money, two for the money"-rész. Ez jó ez. Nagyon jó ez. És innentől kezdve valami elképesztő emelkedős-zúzós rész a végéig, Vangelis Mythodea-stílusban, de Komolyan! Nagyon durva. Tom-ék nagyon elszálltak. Nevetés a végén pedig priceless. ^^

Mint Bonus Track-ek, persze ezek a dalok nem állnak össze egységes egésszé, de hogy én mennyire örülök, hogy elkészítették, kiadták őket, azt szavakkal el nem tudom mondani. (az meg hogy ennyi minden különféle zenére emlékeztetnek engem, csak azt támasztja alá, hogy a fiúk Zsenik!)
Na meg azt a kétségbeeséssel teli várakozást sem, ami befészkelte magát az agyamba, hogy jézusmária, mikor lesz már a követekező album? Mert ha ilyen lesz... nem tudom, hogy az Editors emelkedhet-e még magasabbra a szememben, de hát persze semmi sem lehetetlen. ;)
10/9.5, de olyan, ami igazából 10/10 Muszáj megadnom. Muszáj.


Read Users' Comments ( 0 )

Na. Egy ideje már vadászom ezt az ÖT darab számot, aztán végülis last.fm éljen soká, sikerült összeszednem egy lányt egyenesen Chiléből, aki birtokolja őket, úgyhogy szépen rápislogtam, és már jött is a link, hogy nesze, töltsd.
  És én töltöttem :D

Az első dal a This House Is Full Of Noise. Nekem kicsit a The Boxer és a Bricks and Mortar jutott eszembe. Az elejéről x) Elég hosszú dal, van benne zúzás, amit viszont sajnálok, hogy A Gitár (A Chris Urbanowicz-féle zseniálisan szárnyaló és a magasba emelő, a sötétség posványából kirántó gitár) itt is kimarad, csak a Tom-féle gitár maradt meg. Annyi baj legyen, egy csöppet hosszabb ez a szám, mint kéne lennie, a zúzás viszont valami fantasztikus, el tudom képzelni, ahogy Ed az utolsó szál haját is kirázza a fejéből. A zongoráról pedig nem vagyok hajlandó beszélni, Tom Smith A Zseni.

  Az I Want A Forest alapritmusa, a dob engem arra a dalra emlékeztetett, amit még a nővérem csinált több, mint egy éve a Renoise-zal :D Ami persze lehetne sértés is Tom Smith-nek, de ez esetben a nővéremnek szántam bóknak. Legyen is mindegy, annyiban hű az album stílusához, hogy elektro, de különben egészen elüt az összhangzástól, mégis, ha hasonlítgatni kéne (persze nem kell, de mégis), akkor You Don't Know Love és Bricks & Mortar. És ebben a dalban megint csak előjönnek Tom Smith dalszöveg író képességei, ELKÉPESZTŐ, mit tud összehozni azokból a szavakból, hogy "garden", meg "forest", én a földhöz vagyok vagdosva.

  A My Life As A Ghost nálam egy új stílust hoz... kicsit olyan.. Muse-os, nem? Mármint az új fajta... mindegy. A lényeg, hogy én ezt a dalt már hallottam egy Racing Rats live-val összekapcsolva azt hiszem. Legyen is mindegy, egy ideig féltem, hogy most csak amiatt fog tetszeni, hogy szerepel a "fuck" szó a szövegben? Aztán persze nem, dallamilag, dobilag (de hülye szó) is újítást hoz, egészen más a stílusa, mint eddig... minden másnak, amit a banda csinált.

  Human. Ezt is hallottam már valahol. Mindegy, annyi Human c. szám van már, hogy nem győzöm kapkodni a fejemet, és csodálkoztam volna, hogy ha az Editors igencsak társadalomkritikus és politikusellenes dalai közt nem találok legalább EGYET, aminek Human a címe. Nem különösebben nyerte el a tetszésemet, persze lehet, hogy csak azért *védelmező állás*, mert este van, fáradt vagyok, és mert most hallgatom először.

  For The Money. Az új album óta tudjuk, hogy Tom Smith-nek valami eszméletlenül jól áll, ha magasan énekel, és nem tudom, ez a dal nekem (főleg a vokállal együtt) úgy hangzott, mint egy ima, vagy nem is tudom, mi. Különben Tom Smith sokféleképpen tud magasan énekelni, és végre meg is tud őrülni nem csak a színpadon, de a stúdióban is. Az albumon is nyögött, meg sóhajtozott, meg ordibált megállás nélkül, ebben a számban sem fogta vissza magát. Közben a vokalisták megőrültek, és mindannyian elgondolkodunk, koncerten melyik percben kezdene el vérezni az összes létező hallójáratunk.

  Összességében teljesen elégedett vagyok a bónusz track-ekkel, nem illett volna bele a kilenc számos alapcsomagba szerintem. Az úgy rendben van, nem kell piszkálni, a nép kapott öt csodálatos dalt megint lehet várni többre, és újabbra, meg satöbbire. Külön köszönet a For The Money végén lévő live nevetésért, jól esett ;)

Szóval 10/9 nekem, egyértelmű, a Human húzza le egy kicsit, de gondolom, ez is csak elsőre, hiszen nem ez lenne az első eset, hogy valamit nem kedvelek meg elsőre. Ed új dobszerkója különben még mindig állati. Az összes taktus rohadtjól szól vele x)

Olyan is van, hogy letöltés, siessenek önök, mert talán le kell majd szednem........



Read Users' Comments ( 0 )

Nagyon hájpolunk itt az új OneRepublic album kapcsán, aztán arra gondoltam, hogy az első albumukról egyáltalán nem is írtunk még, szóval hogy legyen mire hivatkozni majd a nov.17-én megjelenő Waking Up elemzésénél, Meg Ilyesmi, gondoltam weblapra vetem itt pár gondolatomat a srácok Dreaming Out Loud címmel 2007-ben megjelent lemezéről.

Szeretjük mi őket, nincs ezzel kapcsolatban vita. Mert Ryan Tedder az egyik legjobb dalszerző akit ismerek, meg a hangja is állat, és van a zenéjükben cselló vagy mi, zongora, mint olyan.. minden adott. Még ma is elvidulok azon magamban, hogy mikor legelőször hallottam az Apologize c. dalukról, amit a nagy Timbaland segítségével fel is dolgoztak (de őt nem bántjuk, mert meghozta a fiúknak A Hírnevet), én azt hittem, hogy ők valami rnb-csapat. Aztán meg nem. Egy ideig csak úgy elhallgatgattam néha azt a dalt, de aztán megismertem a többi számukat is, és azért megváltoztak itt a dolgok. Például ugye az Apologize-al kapcsolatban is, aminek az eredetijét, vagyis a nem-Timbalandosat azóta is jobban szeretem.


Szóval. Dreaming out loud. Tetszős, dizájnos, szép kék borító, officially 14 szám (van még nekik egy rakat unreleased is), mind (legalábbis én) ezerszer végighallgattuk, a dalok régi ismerősök, rosszat írni róluk lehetetlen, nem is fogok.
A dolgok közepébe a Say (All I Need) című dallal vágunk, aminek az intrója mindig is nagyon fura volt számomra, azóta persze imádom, de még mindig fura. :D Szépen építkezős, végére jól bezúzós (dobok!), lélekmegérintős szám ez. Ryan hangja is jól emelkedik az egésszel.. lélekfelemelő, komolyan. Pont mint az utána következő Mercy, ami nem, nem a Duffy cover, hanem egy újabb hangkieresztős, fantasztikus szövegű szám, a klipjét is imádom én (és érdekes, hogy tulajdonképpen az album első négy dalából lett klip *-*, ezt csak úgy mellesleg, na). Kedvesen kezdő, aztán belevágós szám ez, a végére Ryan úgy kiereszti a hangját, hogy ihaj.
Stop and Stare a következő, nyugis tempójú elmélkedős dal, szöveg rulz, hangulat rulz, gitárot szeretem benne nagyon. Klipje az olyan látnikell-jellegű. Ennyit róla.. kedvenc számom-e az albumról? Igen, köztük van. :)

Jön a szépemlékű Apologize, aminek a ritmusa valami kegyetlen jó, ilyen variáljuk az rnb-t az alterrockkal-típusú.. ezt szeretem én például ebben az együttesben, meg Ryan-nek is inkább van rnb-s hangja, mint hogy alterrockot énekeljen, És Mégis. Az eredmény meg magáért beszél. Ez a dal szívfacsaró és nagyon szomorú, és zongorás, és a vonóshangszert nagyon szeretem benne. Nagyon. NAGYON.
A Goodbye, Apathy egy elsőre elég könnyed típusú dal, de olyan sejtelmem van, hogy kissé ironikus, kissé nem egészséges gondolatokat boncolgat (konkrétan a "meghalnék érted, annyira szeretlek"-jellegűeket), szóval egyben szomorú is az egész. Halkan, egyenletesen folyik az egész, nagyon szép. *-*
All fall down klasszikus gitárral kezd, utána beszáll a cselló. Szomorú, mégis biztató dal, szintén erős szövegben, valahogy olyan emelkedős felfelé, mégis nagyon mély. Sajnálom, hogy csak ilyen elvontan tudok róla fogalmazni. :)
Következik a Tryant, egyértelműen a legzseniálisabb dal a lemezen, ezt hallani kell mindenkinek. Zongora egyszerűbb és hatásosabb még sosem volt zenében, mint itt. Már azzal, hogy öt perc hosszú és nem a megszokott szerkezetű, megnyerte nálam a versenyt. És Ryan kiabálásával a végén. Pont. :)

Prodigal sokáig viszont nem nyert nálam annyira, bár előszörre is megjegyeztem, hogy milyen szép, de aztán csak később jöttem rá, hogy igazából mennyire is. Ez is csendes, őszinte dalnak indul, olyan is marad, csak aztán beerősít. Nagyon szép és nagyon szép benne az ének.
A Won't stop az a dal, amit kissé kevesebbszer hallgatok, mint a többit, de néha kifejezetten szükségem van rá. Vidám, aranyos, kedves dal. Megszépíti az ember hétköznapjait. :)
Az All we are szintén, kissé katartikusabb értelemben. Igazából van valami igazán lelkesítő ebben a dalban, érdemes érte/miatta túl/megélni egy újabb napot.
Someone to save you következik, amiért szintén, Ryan itt is nagyot énekel. Nagyon nagyok benne a dobok, a szöveg természetesen.. és live előadásban valami priceless. :) Amúgy elég vidám dal, főleg a végén a náánáánánááá.. :D
A Come home így a végére egy nagyon megható dal, nagyon szép gondolatokkal és őszinte tolmácsolásban, néha sikerül is egy-egy könnycseppet kicsalnia a szememből, lehet, hogy ezért is hallgatom ritkábban. Zongorás.. ezzel lehet, hogy el is mondtam mindent.
Az utolsó előtti dal maga a címadó, amiben Ryan hangja szerintem az egyik legszebben szól, egyszerűen csak szeretem ezt a számot. Nagyon. Mert szép. *-* 
Lezárásként pedig a Timbalandos Apologize jön, ami jó meg szép, de: 1. Ryan hangja kevésbé érvényesül, mert elvan nyomva 2. hiányzik a közepéből az a szép gitározgatás 3. Timbaland benyögései viszont nagyon nem hiányoztak, tökfölösleges ez szerintem. Sebaj, de legalább gyönyörűséges klip az készült ehhez is.

Most akkor osztályozzam ezt az albumot 10/10-re? :D Azt tenném szívem szerint, de vegyük azt, hogy tökéletes album nem létezik, meg vegyük azt a két dalt, amiben találok némi kivetnivalót (leginkább hogy túl hosszúak ahhoz képest), és akkor lesz belőle egy nagyonnagyon erős 10/9.

Az új albumot nagyon várom, nem is kell talán mondanom. ;)

P.S. És sajnálom, ha nagyon hosszú lettem, that's how I roll. xD *-*



Read Users' Comments ( 0 )