We Shot The Moon - Fear and Love (2008)


Szóval We shot the moon, mi? Na... az a véleményem, hogy kicsit talán sokat vártam (pedig a felbomlott Waking Ashland énekesének új együtteséről van szó), név alapján meg pláne alteresebb cuccot, de nem baj. Ez tulajdonképpen a Jack’s Mannequin-hez hasonlítható, annyi különbséggel, hogy ez sokkal optimistább anyag, mint az előző, ez tele van derűlátó dallamokkal (eddig meg szövegekkel is).

Az albumkezdő dal rövid (ami bölcs döntés, mert nem sikerült olyan jóra), ami közötte van, az pedig energikus, és olyan... buszon ülős zene. Nem fogom rá megváltani a világot, sokat sírni sem fogok, és eddig nem támadt még az az érzésem, hogy az énekes lelkéről kezdjek áradozni. Olyan zene, ami minden bokorban megnő, csak el köll vetni a magját. Értitek e :)
A Jack’s Mannequin-nel ellentétben nekem ez szerethetőbb albumnak tűnik, az énekes hangja még mindig nem az a fergetegesen fantasztikus, de sokkal szimpatikusabb, mint Andrew McMahon-é (azóta nem egyszer meghallgattam a JM albumot, még mindig nem jön be, pedig úgy szeretném szeretni :()

Szóval kibéleltem egy pihe-puha helyet ennek a bandának arra az esetre, ha rossz lenne a kedvem, mert akkor remek felvidítónak használható. Tudjátok, a tipikus tinédzser kedvence (magamra értem). Ülni (vagy állni) a tömött buszon, nézni a „hülye emberek”-et, akik „nem értenek meg”, és ezt hallgatni, miközben lenézően pásztázzuk a tömeget. „Mit tudhattok ti, porbafingók?” Mert ilyen ez a We Shot The Moon.
Különben az együttesnek szeptember 29-én jön ki az „A silver lining” c. albuma, amit minden bizonnyal beszerzek.

Azért jó ez, mert vidám (Sway Your Head), felemelő(Perfect Time) zene szép zongorával (Tunnel Vision), és jó hanggal az énekes részéről.
Azért rossz ez, mert aki nem igazán vevő erre, annak hamar egyhangúvá és unalmassá válik majd. Valamint mindegyik dalt el tudnám képzelni a One Tree Hill nevű „fantasztikus” sorozat egyik részében.
Hallgassa az, aki szereti a Jack’s Mannequin-t és/vagy a The Fray-t, és/vagy az alapértelmezett jelentésében vett alternatív zongora-rock-ot. Mert ez az.
A legjobb számja a Zalbumnak a Tunnel Vision. Ez ilyen személyes dolog, amúgy ha objektívan nézem, van jobb számuk is :) (valamiért megvett az egész szám a végén azal, hogy kicsit berekedt a végén az énekes hangja)
A nem legjobb, hanem inkább legrosszabb számja a Julie. Unalmas, meg sem hallgattam végig. Az elején unszimpatikus volt már. :S
Szerintem ez egy 10/7. Legyen az új album sokkal jobb!
Különben meg, ha ilyen a Waking Ashland is, különösebb bajunk nem lesz egymással.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése